hogy ha a, valamely nehézségel jár, és az a kedvetlenség kéttségben ejt minket. hogy valaha el érhessük ajó erkölcsöt, erre valo nézve, nem erölködünk, hogy azt el érjük.
A resttség. ollyan lankadságot okoz alélekben, hogy idegenségel tekéntik mind azt, a mi ajó életre vezethetné, ebböl a lankadságbol származik atunyaság. ugy anyira hogy semmit sem tselekesznek, epedig ollyan szunyadás, a mely lomha modon, és imel, ámal, viteti végben azt a keveset is, a mit tselekeszünk, ezert is intette szent pál a hiveket mondván, ne legyetek restek, hivatalotokban. buzgók legyetek, mert az urat szolgállyátok. rom. 12.11.
A resttség, még az elmében is olyan rendeletlenséget okoz, a mely minket, sok haszontalan, és tilalmas dolgokra vezet, és sok olyan mulattságokra, a melyek meg utáltattyák velünk a jó dolgokot, nullus diu. absque delectatione, potest manere cum tristitia. arist. eth.8. c.5. et 6. ezek is okozák. hogy az elme egy szers mind sok féle dolgokra adgya magát, ebböl következik azután, hogy mindent akarnánk tudni, látni, és hallani, ettöl is vagyon az a sok véghetetlen hejában valo beszélgetés, azok agyakorta valo nyughatatlanságok, melyek okai. hogy nem vagyunk elégségesek magunkal, akár mitsoda állapotban legyünk, végtire az a változás, az a szüntelen valo álhatatlanság, a melyek minden orában meg változtattyák velünk, minden szándékinkot, és igyekezetinket, ezek azok a nyomoruságok, melyeket mivel bennünk a resttség, és a melyeket mi elöttünk el titkolya.
A bizonyos mondá angyélika, tekintvén télámonra, hogy sokan vannak ollyanok, a kiknek szükséges volna ezeket meg tanulni.
Mind ezeket, a miket mondottam, mondá apater, könyü kétt dologal bé fejezni, elöször, hogy aresttség, halálos vétek, mivel olttya bennünk az Isteni szeretetett, a mely mi velünk végben viteti mind azt, a mi az Istent, a mi üdveségunket, és
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 19)